Egy Los Angelesi sztori
Los Angelesben érzett rá a művészet ízére, majd Londonban lett a mestere. Most itthon szeretné kamatoztatni tudását és tapasztalatát Attila, a világjáró színész/életművész. A vele készült interjúnkat alább olvashatjátok.
Miért vágtál bele a színészetbe?
Minding is fogékony voltam a művészetekre és rengeteg dolgot kipróbáltam szakmák, sportok, akár országok tekintetében. Az ember életében eljön a pillanat, amikor muszáj a legbelső hangra hallgatni, a leghalkabbra, ami minding ott duruzsol a fülünkben, csak hajlamosak vagyunk elhessegetni. Vidéken nőttem fel a 80-as 90-es években. Gyönyörű és ugyanakkor zavaros időszak volt, mind a társadalomban változó dinamikák, mind kulturális értelemben. A pályaválasztás nem volt egyértelmű. Nem volt olyan ember a faluban, aki hosszú távon irányt tudott volna mutatni. Az volt a módi, hogy az ember kétkezi szakmát tanul, vagy diplomát szerez. Én diplomát és szakmát is szereztem. Mindig olyasmihez vonzódtam, ami alkotó, de elrugaszkodott, viszont nem volt aktualitása. Az én világom a Tüskevár volt és a Másfélmillió lépés Magyarországon. Informatikusnak tanultam, majd a kötelező sorkatonaság helyett a rendőrsulit választottam, így lettem nyomozó. Elvégeztem egy HR iskolát, majd gyorstalpalón a rendőrtisztit. Felvettek az ELTE jogi karára, én meg helyette elmentem fodrásznak. Ja, egy picit jártam Szarvasra is az agrármérnökire apukám nagy örömére. Imádtam ott horgászni az órák közti szünetekben. Végül az Egyesült Államokban kerültem olyan környezetbe, ahol minden lehetséges volt. Ott akkor is minden elérhető, ha nem táncoltál vagy énekeltel gyerekkortól fogva vagy vettek fel a színműre 18 évesen. Egy a Yale egyetemen színészetet tanító tanártól hallottam a következőt; "If the Baby Jesus wired your brain, you're good and spacing out and you are sensitive, then you are at the right place". Ekkor éreztem először, hogy a megfelelő közegben vagyok.
Mit csináltál Amerikában és milyen tapasztalatokat szereztél a filmezés és színészet terén?
Gyerekkoromtól fogva érdekelt Amerika. Az internet kora előtt a filmekből és maximum a hétvégi ismeretterjesztő műsorokból lehetett könnyen információhoz jutni az világról. Az a szabadság és az izgalmas karakterek, amik a amcsi filmeken keresztül eljutottak hozzám, predesztinálták azt aki ma vagyok. Sosem felejtem el, amikor a falusi általános iskola osztálytermében VHS kazettán néztük a Jurassic Parkot és mikor Sam Neill megpillantotta a dinoszauruszokat. Ott akartam lenni, most is ott szeretnék lenni. Lenyűgöz.
Los Angelesben laktam, az első években megfogadtam, hogy "mindent csak színészetet nem", mert láttam, hogy mindenki színész és hogy kínlódnak. Kint lépésről lépésre közelebb kerültem a filmezéshez és a művész közeghez. Igazából minden alkalmat megragadtam, hogy minél több filmforgatáson jelen lehessek. Egyre több művész barátom lett. Dolgoztam a Universal Studios-nál, statisztáltam, csináltam, ami csak adódott, éltem a lehetőségekkel. Majd mikor körbenéztem láttam, hogy a barátaim nagy része színész vagy zenész.
Mit tanultál a színészetről Londonban?
Londonba úgy kerültem, hogy felvételiztem a Yale-re és az NYU Tisch-re és két Londoni drámaiskolába. Soha nem tudtam volna kifizetni az amerikai oktatást, mégis életem egyik legjobb élménye volt a felvételi. Szálltam, úgy éreztem mintha az Olimpián lennék. Ekkor kezdtem érezni az erejét annak, amikor az ember jó irányba tekint az életében. Szembenéztem azzal, amitől a legjobban féltem, amire anno azt mondták, hogy semmi esélyem. Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy meg mertem próbálni úgy, hogy az anyanyelvem magyar. Végül London lett belőle és az egyik legszuperebb suliban, az East15 Acting Schoolban tanultam. Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt. Megtanított a szerepbe belépni, szerepből kilépni, valamint a folyamatos hangképzésre és az alkotás fontosságára. Sok mindent tanultunk az életről, egóról, Shakespeare-ről, színészi technikákról, de talán a legfontosabb, hogy azóta egyfajta éber állapotban élem meg a mindennapjaimat. Azóta még egy teát is másképp iszom. Elindult egy folyamat, megváltoztam, mindenben látom a teremtő erőt. Nagy felismerés, hogy a Jó Isten mindenben ott van. A kapcsolódás a természetben, a templomban, a meditációban, festés közben, vagy a színpadon szorosan összefüggenek.
Mik a terveid itthon rövid- és hosszútávon?
A tervem az, hogy minden jóra nyitott vagyok. Szeretném magam kipróbálni a színpadon a saját anyanyelvemen és a tv képernyőjén is. Nagyon sok kiváló magyar filmet láttam az utóbbi pár évben, ugyanakkor én Molnár Ferenc és a régi kosztümös magyar filmek szerelmese is vagyok. Szeretnék a nagyoktól tanulni, talán ez a legfontosabb. A címek, kasztok nem érdekelnek, csak az ember.
